Sajnos az okoseszközök elterjedésével számos új probléma látott napvilágot. Ennek is a fiatalabbak vannak jobban kiszolgáltatva, de számos felnőtt is küzd szorongásokkal, stresszel, és olyan gonddal, mely a képernyőfüggésre vezethető vissza.

 

Nem is tudjuk már, mennyivel nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lennének a mindennapjaink, ha letennénk a telefonunkat, és nem a mobil képernyőjétől várnánk a jutalmazásokat, a feldobottság érzését. Egyfajta önjutalmazó eszköz lett a mobil a kezünkben, amivel minden megajándékozhatjuk magunkat, élmény és impulzus tenger szolgáltatások formájában.

És közben rengeteg olyan hatásnak tesszük ki magunkat, amivel az agyunknak dolgoznia kell, ezek nem passzív folyamatok, még ha kívülről annak is tűnik. Rengeteg felesleges frusztrációval látjuk el magunkat, nem elég a fogyasztói társadalom erőszakossága, még a telefonunkon is kiszolgáltatjuk magunkat ezeknek az impulzusoknak, és sosem tudunk megelégedni.

Ha megvolt az egyik élmény, már követeljük a másikat, mert az internet és a közösségi médián látottak is ezt diktálják nekünk. De vajon tisztában vagyunk vele, hogy így már nem mi irányítjuk az életünket, hanem egy folyamatos követelőzés mókuskerekében vergődünk, ahol sosem lehetünk boldogok és megelégedettek?